Labirinthalak
infoA család képviselőit Délkelet-Ázsiában, Indonéziában és Nyugat-Afrikában találjuk. Jellemzőjük az ún. labirintszerv, amely a kopoltyú működését támogatja. Kopoltyújukon keresztül ugyanis csak a szükséges oxigén mennyiségének kis részét képesek felvenni, mivel természetes élőhelyükön a víz oldott oxigéntartalma gyakran minimális. A hiányzó oxigénmennyiséget a kopoltyúüreg felső részén található labirintszerv segítségével, a vízfelszín fölötti atmoszferikus levegőből nyerik ki. A halak ilyenkor a szájukon át vesznek levegőt a légkörből, azt bepréselik a labirintustasakba s ott a vérrel bőségesen ellátott bőrredők nagy felületén történik meg a gázcsere. Ezert fontos, hogy a víz feletti levegő ne legyen
hűvösebb mint a vizük, mert a levegő belélegzése során is megfázhatnak.
Talán a legismertebb és leghíresebb labirint-kopoltyús hal a betta, vagy más néven a sziámi harcoshal, és a paradicsomhal.
Könnyen tartható, alacsony igényű fajok. A családba tartozó halfajok egy részénél a hasúszó helyett tapogatófonal található, melynek segítségével eredeti élőhelyén (mocsarak, lápok), a rossz látási viszonyok ellenére is tájékozódni tudnak.
A víz oxigéntartalmára és tisztaságára nem, azonban hőfokára annál inkább kényesek. 26-28 fokos vízben érzik igazán jól magukat és színeik is ekkor érvényesülnek teljesen.
Nagyobb testű halak, azonban más fajokkal szemben általában békés természetűek. Előfordulhat, hogy a fátyolos úszójú halakat megtépkedik, így ilyen fajokkal ne társítsuk őket. A halcsaládra jellemző, hogy azonos fajokon belül két hím nem tűri meg egymást, tehát különösen figyeljünk arra, hogy egy fajon belül csak egy hímet tartsunk, mert az ivarérett hímek a végsőkig harcolhatnak egymással, amíg az egyik el nem pusztul.
Az ivari különbségek szinte minden fajnál szembetűnők, a hímek általában valamivel nagyobbak, színeik sokkal intenzívebbek, páratlan úszói általában nyúltabbak, hátúszójuk kihegyesedő, míg a nőstényeké lekerekített.
Az ebbe a családba tartozó fajok hímjei habfészket építenek a víz felszínére, amelybe az ikrákat rakják, így biztosítják az ikrák számára a megfelelő oxigénellátást, még ha a víz oxigéntartalma erre nem lenne elegendő. Mások szájinkubációval keltik életre és óvják utódaikat, megint mások nagyon hosszú ideig szülői felügyelet alatt tartják a fiatalokat.
Bezár
-
Belontia signata
(Ceyloni tüskésszárnyú hal)
-
Betta channoides
(Fehérszegélyes harcoshal)
-
Betta imbellis
(Békés harcoshal)
-
Betta macrostoma
(Brunei szépsége)
-
Betta persephone
(Törpe fekete harcoshal)
-
Betta rubra
(Rubin harcoshal)
-
Betta splendens
(Sziámi harcoshal)
-
Betta unimaculata
(Borneói harcoshal)
-
Ctenopoma acutirostre
(Csőrös bozóthal)
-
Ctenopoma weeksii
(Hegyesfejű kúszóhal)
-
Helostoma temminkii
(Csókos gurámi)
-
Macropodus ocellatus
(Kerekfarkú paradicsomhal)
-
Macropodus opercularis
(Kínai paradicsomhal)
-
Macropodus spechti concolor
(Fekete paradicsomhal)
-
Microctenopoma ansorgii
(Zebra bozóthal)
-
Microctenopoma fasciolatum
(Kongói kúszóhal)
-
Osphronemus goramy
(Óriásgurámi)
-
Pseudosphromenus dayi
(Hegyesfarkú paradicsomhal)
-
Sphaerichthys osphromenoides
(Maláj csokoládégurámi)
-
Sphaerichthys vaillanti
(Szamuráj gurámi)
-
Trichogaster chuna
(Mézgurámi)
-
Trichogaster fasciata
(Szivárványos gurámi)
-
Trichogaster labiosa
(Ajakos gurámi)
-
Trichogaster lalius
(Törpe gurámi)
-
Trichopodus leerii
(Gyöngygurámi)
-
Trichopodus microlepis
(Holdfény gurámi)
-
Trichopodus pectoralis
(Szalagos gurámi)
-
Trichopodus trichopterus
(Kék gurámi)
-
Trichopsis vittata
(Morgó gurámi)