Polypterus senegalus

Nílusi sokúszós csuka

Teste hosszú, karcsú, az alapszíne ezüst-szürkétől a sárgás-barnáig vátozhat. A hasi részen fehéres, az úszói fakó sárgák. Hátúszója több kisebb úszóból áll össze, olyan mint a fűrész fogai. A többi haltól eltérően, a nílusi sokúszós csukának nincs úszóhólyagja, hanem egy tüdőhöz hasonlatos szervet fejlesztett ki, amivel a légköri levegőből tud oxigént felvenni. Ennek segítségével még az oxigénben szegény vizekben is meg tud élni. Másik érdekessége ennek a fajnak, hogy a fejlődésük során lárva alakot vesznek fel, amikor is a fiatal halaknak külső kopoltyújuk fejlődik, mint pl. a szalamandráknak. Ezek a kopoltyúk fokozatosan visszahúzódnak, ahogy a hal nő.

Tartás :

Territóriális halak, de ha mindegyiknek megvan a saját búvóhelye, akkor nem nagyon kötekednek. Más nagy testű halakkal tartható.

Etetés :

Ragadozó hal, szúnyoglárvával, rovarokkal, hallal etethetjük.

Tenyésztés :

Akváriumi körülmények között nem tenyésztik

A nőstények pár száz ikrát raknak, amiből az ivadékok kb. 4 nap alatt kelnek ki. A vízcsere sokkal hidegebb vízzel beindíthatja az ívást. Az ívás után vegyük ki az ikrákat, és külön akváriumban neveljük a kishalakat, amelyeknek ilyenkor még külső kopoltyújuk van.