Petitella georgiae

Pirosorrú pontylazac

Ez a faj egyike azon háromnak, amelyeket közösen "vörösfejű/orrú pontylazac" néven árulnak. A leggyakoribb ezek közül a Hemigrammus bleheri, míg a "valódi" vörösorrú pontylazac a Hemigrammus rhodostomus. A három faj nagyon hasonló megjelenésű, de több tényező alapján meg lehet őket különböztetni. Az első szempont a vörös szín kiterjedése a fejen a törzs irányába. A H. Bleheri az egyetlen a 3 faj közül, amelyen a vörös szín a kopoltyúfedőn túlnyúlik. A vörös szín mennyisége a másik 2 faj esetében hasonló, habára a Petitella georgiae esetében egy kicsit halványabb tónusú. A második dolog, amit megvizsgálhatunk, az a faroktő. Mindhárom faj rendelkezik egy sötét folttal a faroktő tetején, de csak a Hemigrammus fajoknál van a faroktő alján is, tehát ha az alsó folt hiányzik, akkor nagy valószínűséggel Petitella-ról van szó. A harmadik szempont, a faroktőtől a törzs felé vezető sötét csík a hal oldalán. Ez a Petitella georgiae esetében meglehetősen széles, a H. Rhodostomus-nál keskenyebb és a H. Bleheri-nél szinte nem is létezik, vagy csak nagyon halvány. Minél nagyobb akváriumban, minél nagyobb csapatot tudunk tartani, annál jobb. Ha módunkban áll, akkor biotóp, feketevizes akváriumban gondozzuk. Elsősorban a kistermetű és kifejezetten békés társak alkalmasak mellé. Stresszelős halak, célszerű nyugodt, csendes helyre helyezni akváriumukat.

Tartás :

Nagyon békés faj, nem szabad túl heves vagy sokkal nagyobb halakkal együtt tartani. Ideális esetben más dél-amerikai fajokkal, mint pl. Egyéb kis termetű pontylazacokkal, ceruzalazacokkal, Apistogramma-kal és más törpesügérekkel, Corydoras és kisebb fajta Loricaria fajokkal tartandó. Megszokott még olyan akváriumi közösségekben, ahol kisebb razbórák, márnák, Anabantoid-ák (labirintkopoltyúsok) és a Nyugat-afrikai törpesügérek mint például Pelvicachromis fajok egyedei élnek. Mindig egy legalább 6, de lehetőleg inkább 10 fős csapatot vásároljunk belőlük. Egyike a legszorosabban együtt úszó kis pontylazac fajoknak, és nem is érzi jól magát, ha nincs elegendő számú társ mellette. Mivel olyan szorosan együtt úsznak, valóban sokkal hatékonyabbnak tűnnek, ha védekezniük kellene.

Etetés :

Minden eleség megfelelő, ami elég kicsi, hogy beférjen a viszonylag apró szájába. Szóba jöhetnek a szárított eleségek is, de ezeknek is nagyon apró szeműnek kell lenniük, vagy le kell őket darálnunk, mielőtt a medencébe szórjuk. Ahhoz, hogy a legjobb színt és kondíciót elérjék, a táplálékuk jó részét a kis méretű élő és fagyasztott eleségek, mint például a Daphnia vagy Artemia kell hogy kitegyék.

Tenyésztés :

Elég nehéz

Egy kb. 45cm x 25cm x 25cm méretű medence elegendő. Ezt csak nagyon halványan világítsuk meg és helyezzünk el benne több csomónyi finom levelű növényt, például Jávai mohát, vagy ívató bojtokat, amikre a halak rakhatják az ikrákat, vagy tegyünk a medence aljára ikráztató rácsot. A víznek lágynak és savasnak kell lennie a gH 1-5 és a pH 5,5-6,5 tartományban, valamint a vízhőmérsékletet körülbelül 24-27 °C fokra állítsuk be. A víz tőzegen keresztül történő átszűrése hasznos lehet, csakúgy mint a RO víz használata. Egy kis, levegő-meghajtású, nagyon finom porlasztásra beállított szivacsszűrő szükséges a víz szűréséhez.