Carassius auratus

Aranyhal

A közönséges aranyhal teste hosszúkás, lapos. Színük világos narancs, fémes csillogású. Fejük széles, és rövid, farkuk villás. Számtalan szín- és formaváltozatát tenyésztették ki. A fajnak megfelelően nagy akvárium szükséges, lehetőleg nagy alapterületű medencében tartsuk őket. Akváriumukat fedjük le, mert a halak kiugorhatnak. Vízüket erősen szűrjük, és a víz legyen oxigéndús. Semmiképpen sem javaslom a kis gömb akváriumban tartást, ahogy azt sokszor lehet látni filmekben, úgyanis ezek a halak nagyon sokat esznek, ezáltal nagyon sokat is ürítenek, és hamar felboríthatják az akvárium vízének egyensúlyát. Rendszeresen 1-2 hetente cseréljük az akváriumuk vizének 20-30%-át, friss csapvízzel. A közönséges aranyhal nagyon jól bírja hidegebb vizet, de a hirtelen hőmérséklet ingadozás megölheti őket. A szokásos formájú, ún. tavi aranyhalak nem valók akváriumba. Akváriumban csak a speciális, tóban nem tartható variánsokat szabad gondozni. Aranyhalas akváriumban csak aranyhalak, esetleg néhány más hidegvízi hal tartható (pl. honshu-csík). Nem szabad melegvizű társas medencébe helyezni őket. Nagyon jó tisztítóhalak: az aljzatról szinte minden ehetőt összeszedegetnek, ezért az aranyhalas medencében nincs szükség más talajon túrkáló halfajra. A hím általában kisebb, teste karcsúbb, a nőstény fölülről nézve sokkal testesebb.

Tartás :

Békés természeetű halak, ne tartsuk agresszív, territoriális viselkedésű halakkal.

Etetés :

Mindenevők, élő és száraz eleségeket fogyasztanak nagy mennyiségben

Tenyésztés :

Könnyű

Tenyésztése akváriumban is lehetséges. Egy 100 literes medencébe tegyünk ikrarácsot és valamilyen hínárfélét (pl. Elodea densa), majd tegyük ki a kergetőző párt. Elősegíthetjük az ívást, ha a vízhőmérsékletet lassan lecsökkentjük 11 °C-ra, majd lassan elkezdjük fűteni a vizet, amíg az ívás be nem indul. Ezzel utánozni tudjuk a természetes körülményeket - amikor kitavaszodik -, ugyanis az aranyhalak csak ilyenkor párzanak. A magas proteintartalmú táplálék is elősegítheti a párzást. A párzás során a hím odanyomja a nőstényt a növényeknek, miközben mindkét hal egyik oldaláról a másikra forog. Ez stimulálja a nőstényt és kiengedi az ikrákat, amiket a hím megtermékenyít. Az ikrák száma általában ezer fölötti, amik a növény leveleire ragadnak. Mivel az aranyhalak megeszik az ikrákat, ezért a szülőket vegyük ki a medencéből. A kis halak könnyen indíthatók sórákkal vagy ciklopsz naupliusszal.