Astyanax mexicanus

Mexikói vaklazac

Teste halvány rózsaszínű, majdnem fehér, és mint neve is mutatja, teljesen vak. Tartása természetesen eltér a többi halétól. Akváriumukat úgy helyezzük el, hogy erős fénytől védve legyen. Ha este műfénnyel megvilágítjuk, ajánlatos a fényforrás és a halak közé kék színű celofán papírt helyezni vagy a fényforrást kékre festeni. A bőrükön levő érzőbimbók segítségével érzékelik az eleség vízbe kerülését, sőt annak helyét is. Érzékeny oldalvonaluk segítségével, bámulatos ügyességgel kerülik ki az útjukba kerülő akadályokat. Szívesen fogyasztják az elpusztult vagy legyöngült halak húsát is, csapatosan támadva a nehezen úszó vagy mozdulatlan áldozatra.

Tartás :

Békés csapathal, kiválóan alkalmas a társas akváriumokba, de néha megcsipkedheti más halak úszóit.

Etetés :

Szívesen fogyasztanak minden élő és fagyasztott haleleséget, de megeszik a száraz tápokat is.

Tenyésztés :

Elég könnyű

Tenyésztésükhöz legalább 30-40 literes akvárium szükséges, melynek vize 18-20 °C-os legyen. Ajánlatos az akvárium aljára ikrázó rácsot helyezni, mert ikrarablók. Mint tartóakváriumunkban, természetesen itt sincs növény. Az ívás rendszerint a 3-4. Nap, teljesen sötétben megy végbe. A hímek erősen hajtják nőstényeiket, majd összedörzsölve testüket, megjelennek az első ikrák. Több párzás után a nőstény remegő, vibráló mozgással egyedül is tovább ikrázik. Az így lerakott ikrák a többihez hasonlóan termékenyek lehetnek. Az ívás után, ha a tenyészállatokat eltávolítottuk, vegyük ki az ikrázó rácsot, hogy az oxigéndús víz jobban áramolhasson az ikrákhoz.