Tetrahymenozis

Okozója a Tetrahymena piriformis nevű szabadon élő csillós véglény, mely minden vizünkben megtalálható. Ez az egysejtű nem igazi parazita, azonban az akvárium környezeti tényezőinek kedvezőtlen irányú megváltozása esetén fakultatív parazitizmusával halállományunkban kárt okozhat. Tetrahymenózis esetében a vízmintából is kimutathatjuk az egysejtűeket, sőt amennyiben az akváriumban bomló szerves anyag van a talajon, úgy az akörül csoportosuló, táplálkozó, gomolygó tetrahymenák fehéres felhőt alkotnak, melyben az egyes egyedek mozgása szabad szemmel is jól megfigyelhető.

Kártétele elsősorban a zsenge ivadékhalakon vagy az ikrán jelentkezik, amennyiben a nagy tömegben elszaporodott egysejtűek az ikrát vagy a kishalakat elölik és azt rövid időn belül a szó szoros értelmében elfogyasztják. Erre a halak világából átvett legjobb hasonlat a piráják náluk nagyobb méretű zsákmányra támadó viselkedése lehet, amikor ugyancsak élő állat rövid időn belül való feldarabolása és elfogyasztása történik.

A parazitózis elleni legjobb védekezés a tiszta, bomló anyagtól mentes akváriumvíz. Amennyiben az akvárium szűrése jó és a mulmot rendszeresen eltávolítjuk, úgy a tetrahymenák elszaporodásához szükséges táptalaj nincs jelen és a betegség kialakulása elkerülhető. Fontos a szaporító akváriumokból a ki nem kelt ikrák, ill. a nagy tömegű kikelés után levetett ikraburok leszívása, elsősorban hosszú kelésidejű és nem táplálkozó lárvakorú fajok esetében.

Amennyiben a betegség mégis fellép, úgy a darakórnál bevált szerekkel kezelhetünk. Így a malachitzöld, a formalin, az FMC-oldat, vagy a kereskedésekben kapható Parakill nevű készítmény használata lehet eredményes. Sajnos azonban ezek a kezelések olyan esetben nem hatásosak, mikor az egysejtűek a halak szöveteibe már befurakodtak. Ezért a hangsúlyt elsősorban a megelőzésre, a tetrahymenáknak nem kedvező környezet biztosítására kell helyeznünk, mert az egyszer már elszaporodott parazitákat akváriumunkból nagyon nehéz kiirtani.