Akvarisztika kezdőknek és haladóknak
Külföldről ma évente több millió díszhal érkezik be az importőrök jóvoltából, de sajnos csak igen kis hányaduk él egy évnél tovább. Ha azonban a hobbiból halat tartók jobban megismernék e csodálatos akváriumi élőlények világát, és a lehetőségekhez mérten megfelelő körülményeket biztosítanának számukra, akkor bizonyosak is lehetnének benne, hogy törődésükért jutalmul szép, egészséges, hosszú életű halakat kapnak.
Az akvarisztika múltja
Az akvarisztika több száz éves múltra tekint vissza. A legrégebbi feljegyzések Kínából származnak. A kínaiak nagy türelemmel és hozzáértéssel az ezüstkárásznak megszámlálhatatlan változatát tenyésztették ki, aranyhal néven. A kínai legendák az aranyhal isteni eredetéről szólnak.
A hajózás és a kereskedelem fejlődésével rengeteg aranyhal és díszes tartóedény került át Európába. Az akvarisztika azonban mégsem a kínai aranyhaltartásból fejlődött ki, hanem a természettudósok által.
Priestley és Scheele felfedezték az oxigént, Spallanzani, Lavoisier, Humboldt és Ingenhouss vízinövényeket és halakat tartottak együtt és kimutatták, hogy az élőlények oxigént használnak fel és szén-dioxidot termelnek, amit a vízinövények fény segítségével testük felépítéséhez használnak. A víz gázegyensúlyának törvényét azonban nem ismerték, így a kísérleti állatok rendre elpusztultak.
Dr. S. H. Ward természettudós 1841-ben arról számolt be, hogy akváriumában a halak és növények már hosszabb ideje együtt élnek és a víz még mindig tiszta. Rájött, hogy a víz gázegyensúlya akkor marad egyensúlyban, ha abban állatok mellet növényeket is tartunk.
P. H. Gosse 1850-ben Londonban akváriumkiállítást rendez és 1855-ben Ő használja először tudatosan az aquarium szót. 1856-ban Németországban megjelent E. A. Rossmässler természettudományos író Tó az üvegben című, az akváriumot tudományosan megalapozó írása. Ezt az évet szokták az akvarisztika születési évének tekinteni.